+36 30 274 6550      email küldés
Budapest és 100 km-es körzete
Szucs-Tamas-managerCoach.hu

Vezetőként hogyan kezdjünk neki egy beszélgetésnek? -1.

Főlap Vezetőként hogyan kezdjünk neki egy beszélgetésnek? -1.

beszelgetes-agyi-reakciok

Embereket segítő foglakozásúaknak és coacholnak

Az agykutatás, a neurobiológia legújabb eredményei, az MRI, PET, fMRI és egyéb módokon az agy működéséről készített képekkel, nyomkövetőkkel ma már jól lehet meg lehet vizsgálni az egyes stimulusokra adott agyi válaszok útját. Például az érzelmekre vagy, hogy hogyan tanulunk, esetleg, hogy hogyan emlékszünk dolgokra, milyen egy stresszmentes beszélgetés, netán hogyan vásárolunk.

Egyik, a vezetéstudomány szempontjából fontos felfedezés, hogy, amikor egy jelenséggel, vagy egy személlyel találkozunk, a szemünkbe és a fülünkbe érkező információkat feldolgozó agyi érzékelő központokból a ”jel” az amygdalába megy és ott a pillanat tört része alatt (0,07 másodpercen belül) eldől, hogy milyennek ítéljük az eseményt, a másik embert: ”ellenségesnek” vagy ”barátságosnak”. Ha ellenségesnek, akkor testünkben kortizol szabadul fel, aminek erős gondolkozást befolyásoló hatása van.

Hogyan könnyítik meg a neurobiológia legújabb felfedezései az emberekkel foglalkozó vezetők  munkáját, beszélgetéseit?


Évekkel ezelőtt, amikor az Association for Coaches kongresszusán ”élőben” Paul Brownnal beszélgettem az agykutatás, a neurobiológia legújabb eredményeiről, már akkor látszódott, hogy ez a tudományág forradalmasíthatja a vezetéstudományt is, azaz azt, hogy, hogyan vezessük legmegfelelőbben munkatársainkat.

Már akkor nagyon imponálóak voltak a tudományos eredmények, és az MRI, PET, fMRI és egyéb módokon az agy működéséről készített képek. Ma már jól nyomon lehet követni az egyes stimulusokra adott agyi válaszok útját: például az érzelmekre, vagy hogyan tanulunk, vagy hogyan emlékszünk dolgokra, vagy, ami az üzleti világban nagyon fontos, hogyan vásárolunk.

Sok mindenről lehetne írni az agykutatás legújabb eredményeinek alkalmazásával kapcsolatban – a későbbiekben többféle témában ezt meg is teszem -, de most hadd írjak egy érdekes tudományos eredményről, és ez ebből levonható nagyon egyszerű következtetésekről. Erre az emberi kommunikációval kapcsolatos érdekes témára az Etalon Coach társaság (etaloncoachok.hu) egy eseményén egy tapasztalt coach kollégám, Bozsár Gabi (bozsargabriella.hu) hívta fel a figyelmemet. Leírásomban, talán túlzottan leegyszerűsítem a dolgokat, de szeretném, ha a mondanivalóm minél rövidebb és közérthetőbb lenne.

“Veszély” vagy “barát”?

Amikor egy jelenséggel, vagy egy személlyel találkozunk, a szemünkbe és a fülünkbe érkező információkat feldolgozó agyi érzékelő központokból a ”jel” az amygdalába, az agy központi részén lévő kisméretű struktúrába megy. Az amygdalában a pillanat tört része alatt (0,07 másodpercen belül) eldől, hogy milyennek ítéljük az eseményt, a másik embert: ”ellenségesnek” vagy ”barátságosnak”.

Ha fenyegetőnek, ellenségesnek ítéli a helyzetet, akkor ez azonnali ”stressz választ” indít be: támadás, menekülés, lefagyás, esetleg behódolás. Ekkor lezáródnak az agyi kapcsolatok az agykéregnek ahhoz a részéhez, ami bizonyos gondolkodási képességeket tesz lehetővé: az érvelési képesség, az visszaemlékezés, a kapcsolat felépítés másokhoz. Ennek hatására reaktívvá, érzelmileg felfokozottá, impulzívvá válunk.

Sőt, ha tartósabb stressznek vagyunk kitéve, akkor testünkben jelentős mennyiségű kortizol szabadul fel, ami tovább erősíti ezt a hatás, mert kortizol hatására ”kikapcsolódik” a racionális ítélőképesség, az együttműködési készség, az empátia, a figyelem-összpontosítás, a problémamegoldás, a megfontolt, morális cselekvés és védekező mechanizmusok indulnak be.

Ezzel szemben, ha az amygdalai ”barátságosság” érzékelése után, jó beszélgetés indul be, akkor oxitocin hormon szabadul fel, ami csökkenti testünk stressz válaszait és aktivizálja ”bizalom hálózatunkat”.

Miért fontos tudni ezt egy vezetőnek?

A fenti jelenségek ismeretében egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan kezdünk el egy beszélgetést és hogyan viselkedünk egy találkozás kezdetén beosztottjainkkal. Hadd mondjak először a negatív példákat, mert vezetőként – sajnos gyakran tapasztalom, hogy – sokszor így működünk:

  • Amikor egy reggeli első találkozás alkalmával a közös járó területeken, folyosón a beosztott munkatárs azt látja, hogy vezetője nem veszi észre őt, amikor elhalad mellette, vagy nem reagál köszönésére, esetleg közönyösen reagál a köszönésre, akkor vajon milyen hormon szabadul fel benne, ez mennyire segíti a további hatékony munkáját?
  • Ha egy – pl. a vezető irodájában folyó – beszélgetés kezdetén a vezető váratja munkatársát vagy nem a munkatárssal, hanem mással foglalkozik, esetleg hosszan ”befejezi” azt a tevékenységet, amit éppen csinál, akkor mit érez a beosztott, milyen hormon szabadul fel testében?
  • Coachként, sajnos tapasztaltam azt is, hogy a vezető munkatársával folytatott beszélgetése közben telefonját, számítógépét nyomkodja, vagy és állandóan a képernyőre pillantgat. Milyen hatást kelt ez?
  • Amikor egy főnök egy beszélgetést azonnal kritikus megjegyzéssel, negatív minősítéssel kezd, vajon gondolkodást elősegítő hormonok keletkeznek a beosztottban?
  • Ha egy beszélgetés során a beosztott azt érzékeli, hogy szavait nem ”hallják meg”, rossz esetben nem hallgatják meg, vagy visszautasítást, mellőzést észlel, annak mi lesz a hatása?
  • Ha a vezető –, ahogy gyakran tapasztalom – elégedetlen valamivel (magával, munkatársaival, saját főnökével, stb.), akkor egy beszélgetést, esetleg egy értekezletet azzal kezd, hogy kiadva saját feszültségét, a résztvevőket negatívan érintően indít, akkor nagy valószínűséggel az összes résztvevőben beindul a stressz-hormon termelés.

 

  • Sőt, hogy fokozzam az ”elrettentést”, a neurológusok érdekes tényre világítottak rá:
    a szemünkből és a fülünkből az amygdalába érkező információknál a nonverbális komponensek sokkal nagyobb súllyal szerepelnek az ”ellenfél” vagy ”barát” döntések meghozatalában, mint a szavak értelme. Tehát nem kell elitélő, negatív, vagy letámadó mondat sem, hanem elég csak egy összeráncolt homlok, egy félreérthető mozdulat, testbeszéd jel, barátságtalan hangszín vagy hanghordozás, és munkatársaik azonnal megkapják kortizon ”fröccsüket”.

Az ilyen és ehhez hasonló esetekben, tehát ne csodálkozzunk, hogy a beszélgetésben résztvevők reakciója nem az együttműködés, nem az együttgondolkodás lesz. Fiatal vezetőként én magam is sokszor beleestem a fenti hibákba, és saját káromon tapasztaltam meg ezekből eredő az agyi, testi reakcióknak a vezető számára negatív hatását.

A következő részben a fenti szemszögből értelmezve bemutatok 2 általános vezetői helyzetet, majd a harmadik részben – végre – írok arról, hogy ha együttműködést várunk munkatársainktól (vagy akár családtagjainktól), akkor a neurobiológusok felfedezései szerint egy beszélgetést hogyan érdemes elkezdeni!

 

Források:
Glaser, J. E., & McEwen, B, (2018, April 25), ‘Bruce McEwen WE-IQ TV Interview’. https://vimeo.com/279129730/51778834fb
Noah, J. A., Dravida, S., Zhang, X., Yahil, S., & Hirsch, J, (2017, March 09), ‘Neural correlates of conflict between gestures and words: A domain-specific role for a temporal-parietal complex’. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5344449/
Judith E. Glaser Conversational Intelligence – How Great Leaders Build Trust and Get Extraordinary Results 2014 Bibliomotion, Inc. ISBN: 978-1-937134-67-9

Ha több, részletesebb és a gyakorlatban azonnal alkalmazható tudást szeretne a fontos vezetői tevékenységekről, készségekről, akkor ezt gyorsan és eredményesen tudja megkapni a leghatékonyabb egyéni vezetőfejlesztés, coaching keretében. Jelentkezés itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük